Lassan fél éve már annak hogy elhatároztam hogy a 2002-es évet Tokióban vagyis a szülővárosomban töltöm.Magyarországon élek azon belül is Győrben a családommal akik két éves koromban örökbe fogadtak mikor Japánban voltak egy üzleti út miatt és elhoztak ide. Szeretem őket szeretek itt élni,de a többi ember elítél amiért egy ázsiai itt él, gyerekkoromban is mindig kicsúfoltak a többiek és akkor még nem is értettem miért hiszen én is magyar vagyok, nem láttam a különbséget. Őszintén szólva örülök most hogy visszatérek oda ahova születtem, ott nem fognak egyfolytában nézni vagy éppen beszólogatni végre be tudok majd illeszkedni.
- Saga. Ne bambulj már el annyira.Ez az utolsó közös óránk, legalább most beszélgess velünk. - szólt hozzám anyum.- Egy évet távol leszel, alig fogunk tudni majd beszélni. Nagyon hiányozni fogsz. - Ő még nem tudja hogy nem tervezek soha visszajönni ide ahonnét kiutáltak.
- Rendben van.Mikor érünk már végre fel Pestre? Már elültem a seggem. - de tényleg már egy órája utazunk és tudni kell rólam, hogy nem bírok sokáig - már pedig az egy óra sok - egy helyben ülni.
-Még legalább fél óra mire kiérünk Ferihegyre és csak hogy tud ott még várnod kell minimum két órát,hogy induljon a géped. - mondta apum a vezető ülésről.
- Szuper lesz. Még jó hogy elhoztam a fél éve olvasott drága kis könyvemet. - mondtam majd kinéztem az ablakon. Szeretem őket meg minden de nem vagyok nagyon a szavak embere mármint az vagyok,de csak a nagyon jó haverjaimmal akikből csak 5 van,de legalább ők vannak nekem és nem árulnak el mint néhány másik barátom. Talán nem kellett volna velük barátkoznom. A legrosszabb mégis az hogy az igaz barátságot Japánban találtam meg Shou személyében.
Nála is fogok élni. Ő már külön él a szüleitől és így megengedte hogy nála maradhatok persze úgy hogy azért valamit fizetek érte. Jó lesz végre találkozni vele és megismerni úgy tényleg igazából nem csak azt a részét amit a neten mutat. Remélem nem lesz nagy változás, ha igen szívás mert haza nem megyek az biztos,bár úgy is dolgozni fogok szóval simán el fogok tudni költözni.De Saga ne gondolj már ilyenekre mikor Ő a legjobb barátod.
- Csak nem félsz az első találkozásotoktól Shouval? - mintha olvasott volna a gondolataimba kérdezte meg anyum.
- Haha ne mondj ilyen hülyeségeket. - néztem ki újra az ablakon. - Na jó talán egy kicsit. - mondtam halkan.
- Ne idegeskedj ez miatt. - mosolygott rám. - Haza tudsz jönni ha esetleg valami probléma adódna. Mi mindig tárt karokkal fogunk várni téged haza kicsim. - mondta. Majd láttam hogy elővesz egy papírzsepit és elkezdi a szemét törölgetni.Sajnálom anya de még ha Tokióban csöveznem is kell, ami remélem nem fog előfordulni, akkor se fogok hazajönni.
Ahogy apu megjósolta fél óra múlva ott is voltunk a reptéren. A jegyem már megvan,szóval már csak a búcsú van hátra és mehetek befelé ahol vár rám két óra várakozás.
- Ideje lenne bemennem.Tehát sziasztok. - mondtam majd megfordultam. Nem tudom miből gondoltam hogy anyu ilyen könnyen elenged pedig tudja hogy utálok búcsúzkodni igaz hogy eddig még csak egyszer kellett mikor nővérem kiköltözött New Yorkba,de akkor is.Rühellem.
- Na ne siess már ennyire.Had búcsúzzak el tőled hiszen egy év nem foglak látni még a szülinapodat is kint fogod tölteni, sőt a karácsonyt és az új évet is. - kezdett el sírni. Na ezért utálom a búcsúzkodást, nem bírom elviselni hogy anya sír.
- Anya.Nyugodj meg minden rendben lesz és ott van a skype, majd ott beszélünk.Bár az időeltolódás kicsi gondot okoz,de megoldjuk. Ne félj. Tudod hogy nagyon szeretlek,szóval nagyon vigyázni fogok. Nem szeretnék fájdalmat okozni neked. - öleltem meg.
-Oké.Rendben van megértettem,de tényleg nagyon vigyázz magadra és legyél óvatos. És vigyázz nehogy valami hülyeséget mondj japánul. - nevetett fel miközben könnyeit törölgette.
-Azért annyira nem vagyok béna. - nevettem rá, majd apához fordultam. - Vigyázz anyura és magadra is, majd skypeon beszélünk. - megöleltem és elindultam befelé. Még utoljára hátranéztem,integettem és bementem.
Leadtam a csomagjaimat, majd leültem a váróterembe és vártam, és olvastam. Nem is tudom miért nem olvastam el eddig nem is rossz és hamar eltelt vele az a két óra amíg el nem lehetett kezdeni beszállni a gépbe. Mellém valami húszas évei közepén járható srác ült le és meg kell hagyni hogy érdekesen nézett ki. Na mindegy is , nem ablak mellett ülök direkt így kértem,mert tériszonyom van és nekem már ez is sok. De kibírom csak azért hogy végre ott legyek ahova tartozom.
Az út gyorsan eltelt közben beszélgettem a mellettem ülő furcsa kinézetű egyeddel akiről megtudtam hogy Myv a neve és hogy zenész. Jól kezdődött főleg hogy én is az vagyok már amennyire ezt lehet mondani arra hogy volt egy bandám ahol basszusgitáros voltam. Talán Tokióban is találok egyet.
Miután leszállt a gép mindenki sietett.Én és Myv vártunk egy kicsit hogy leszálljanak és így szinte utolsóként szálltunk le. Felszedtük a csomagjainkat majd elindultunk a kijárat felé,ahol reményeim szerint egy kissé ideges-hogy-találkozunk Shou fog várni. Elköszöntünk Myvvel mert ő a másik fele a kávézó felé ment,mert ott beszélte meg a találkozott a barátnőjével.
Megláttam Shout vagyis megláttam és rögtön végig néztem rajta és meg kell hagyni valami eszméletlen lábai vannak. Csak kár hogy pont nem az esetem a szőkés barna hajával. Ja, még nem mondtam volna? Meleg vagyok.
- Saga. Ne bambulj már el annyira.Ez az utolsó közös óránk, legalább most beszélgess velünk. - szólt hozzám anyum.- Egy évet távol leszel, alig fogunk tudni majd beszélni. Nagyon hiányozni fogsz. - Ő még nem tudja hogy nem tervezek soha visszajönni ide ahonnét kiutáltak.
- Rendben van.Mikor érünk már végre fel Pestre? Már elültem a seggem. - de tényleg már egy órája utazunk és tudni kell rólam, hogy nem bírok sokáig - már pedig az egy óra sok - egy helyben ülni.
-Még legalább fél óra mire kiérünk Ferihegyre és csak hogy tud ott még várnod kell minimum két órát,hogy induljon a géped. - mondta apum a vezető ülésről.
- Szuper lesz. Még jó hogy elhoztam a fél éve olvasott drága kis könyvemet. - mondtam majd kinéztem az ablakon. Szeretem őket meg minden de nem vagyok nagyon a szavak embere mármint az vagyok,de csak a nagyon jó haverjaimmal akikből csak 5 van,de legalább ők vannak nekem és nem árulnak el mint néhány másik barátom. Talán nem kellett volna velük barátkoznom. A legrosszabb mégis az hogy az igaz barátságot Japánban találtam meg Shou személyében.
Nála is fogok élni. Ő már külön él a szüleitől és így megengedte hogy nála maradhatok persze úgy hogy azért valamit fizetek érte. Jó lesz végre találkozni vele és megismerni úgy tényleg igazából nem csak azt a részét amit a neten mutat. Remélem nem lesz nagy változás, ha igen szívás mert haza nem megyek az biztos,bár úgy is dolgozni fogok szóval simán el fogok tudni költözni.De Saga ne gondolj már ilyenekre mikor Ő a legjobb barátod.
- Csak nem félsz az első találkozásotoktól Shouval? - mintha olvasott volna a gondolataimba kérdezte meg anyum.
- Haha ne mondj ilyen hülyeségeket. - néztem ki újra az ablakon. - Na jó talán egy kicsit. - mondtam halkan.
- Ne idegeskedj ez miatt. - mosolygott rám. - Haza tudsz jönni ha esetleg valami probléma adódna. Mi mindig tárt karokkal fogunk várni téged haza kicsim. - mondta. Majd láttam hogy elővesz egy papírzsepit és elkezdi a szemét törölgetni.Sajnálom anya de még ha Tokióban csöveznem is kell, ami remélem nem fog előfordulni, akkor se fogok hazajönni.
Ahogy apu megjósolta fél óra múlva ott is voltunk a reptéren. A jegyem már megvan,szóval már csak a búcsú van hátra és mehetek befelé ahol vár rám két óra várakozás.
- Ideje lenne bemennem.Tehát sziasztok. - mondtam majd megfordultam. Nem tudom miből gondoltam hogy anyu ilyen könnyen elenged pedig tudja hogy utálok búcsúzkodni igaz hogy eddig még csak egyszer kellett mikor nővérem kiköltözött New Yorkba,de akkor is.Rühellem.
- Na ne siess már ennyire.Had búcsúzzak el tőled hiszen egy év nem foglak látni még a szülinapodat is kint fogod tölteni, sőt a karácsonyt és az új évet is. - kezdett el sírni. Na ezért utálom a búcsúzkodást, nem bírom elviselni hogy anya sír.
- Anya.Nyugodj meg minden rendben lesz és ott van a skype, majd ott beszélünk.Bár az időeltolódás kicsi gondot okoz,de megoldjuk. Ne félj. Tudod hogy nagyon szeretlek,szóval nagyon vigyázni fogok. Nem szeretnék fájdalmat okozni neked. - öleltem meg.
-Oké.Rendben van megértettem,de tényleg nagyon vigyázz magadra és legyél óvatos. És vigyázz nehogy valami hülyeséget mondj japánul. - nevetett fel miközben könnyeit törölgette.
-Azért annyira nem vagyok béna. - nevettem rá, majd apához fordultam. - Vigyázz anyura és magadra is, majd skypeon beszélünk. - megöleltem és elindultam befelé. Még utoljára hátranéztem,integettem és bementem.
Leadtam a csomagjaimat, majd leültem a váróterembe és vártam, és olvastam. Nem is tudom miért nem olvastam el eddig nem is rossz és hamar eltelt vele az a két óra amíg el nem lehetett kezdeni beszállni a gépbe. Mellém valami húszas évei közepén járható srác ült le és meg kell hagyni hogy érdekesen nézett ki. Na mindegy is , nem ablak mellett ülök direkt így kértem,mert tériszonyom van és nekem már ez is sok. De kibírom csak azért hogy végre ott legyek ahova tartozom.
Az út gyorsan eltelt közben beszélgettem a mellettem ülő furcsa kinézetű egyeddel akiről megtudtam hogy Myv a neve és hogy zenész. Jól kezdődött főleg hogy én is az vagyok már amennyire ezt lehet mondani arra hogy volt egy bandám ahol basszusgitáros voltam. Talán Tokióban is találok egyet.
Miután leszállt a gép mindenki sietett.Én és Myv vártunk egy kicsit hogy leszálljanak és így szinte utolsóként szálltunk le. Felszedtük a csomagjainkat majd elindultunk a kijárat felé,ahol reményeim szerint egy kissé ideges-hogy-találkozunk Shou fog várni. Elköszöntünk Myvvel mert ő a másik fele a kávézó felé ment,mert ott beszélte meg a találkozott a barátnőjével.
Megláttam Shout vagyis megláttam és rögtön végig néztem rajta és meg kell hagyni valami eszméletlen lábai vannak. Csak kár hogy pont nem az esetem a szőkés barna hajával. Ja, még nem mondtam volna? Meleg vagyok.
